Vad és Vadászat

Laci meghívásának eleget téve,július utolsó hétvégéjét nála töltöttem, BBH fórumtagunkkal együtt. (későbbiekbenMárk) Pénteken kicsit megcsúszva indultam el, de fél nyolc után valamivel
megérkeztem Berettyóújfaluba. Márk egy órával később vonattal jött. A Katalin
fogadóban találkoztunk, itt ismerhettem meg Laci feleségét, Editet valamint
Lacit személyesen is. Vacsoráztunk egyet, majd fölkerekedtünk, bepakoltunk a
terepjáróba és elindultunk a vadászházhoz. Tervünk szerint hajnali 1-kor
keltünk volna, de mire megérkeztünk, közel jártunk éjfélhez, így le sem
feküdtünk. Ittunk egy kávét, öltöztünk, beszélgettünk és már indultunk ki
vadászni. Kifelé menet egy kölyök róka fogadott minket a nádas szélén. Egy
hatalmas tó mellé ültem. Laci Márkkal a tó belsejébe ment volna egy lesre, de
ellopták. Így a nádas szélére ültek ők is. Ezen a hajnalon nem láttam semmit,
de hallottam, ahogy a disznók elvonultak mellettem a nádasban. Világosodás után
megérkeztek értem, majd aludni visszatértünk a vadászházba. Délelőtt 10 körül
keltünk, reggeliztünk és vendéglátónk körbevezetett az általa leggyakrabban vadászott
területrészeken. Közben történeteket mesélt, hogy mi, hogyan, történt vele az
egyes helyeken. Sok nyugodt, idilli helyre kalauzolt el minket. A kocsikázás
során jócskán találtunk nyomot, mind disznó, szarvas, őz és egyéb apróvadfaj
által hagyottakat. Mikor végeztünk, visszatértünk szállásunkra. Délután Laci
vadászcimborái is megérkeztek, velük is megismerkedtünk. Aznap érkezett egy
vendégvadász fiával őzbakra. Őket Márk már korábbról ismerte. Miután elindultak
vadászni, megettük ebédünket és rövidke beszélgetés után, arra jutottunk, hogy
ismét a nádas szélére megyünk vissza. Beiratkoztunk és vártuk, hogy „idő”
legyen. Mielőtt kiindultunk volna, megkaptuk a hírt a sikeres bakvadászatról.
Mikor megérkeztek az őzzel, terítékre helyezték, én pedig elbúcsúztattam. Az
elejtő nagyon örült a kürtölésnek. Eztán mentük elfoglalni leshelyeinket. Most
négyen ültük körbe a tavat. Márknak jutott az a hely, ahol hajnalban én voltam.
Laci nagyjából 500-600 méterrel odébb vert tanyát, nekem egy les jutott, Laci
és Márk között. Sanyi pedig Márkon túl ült. Ezzel a felállással, már a tó
szélének elég nagy részét „ellenőrzés” alatt tartottuk. Ahogy a lesen
elhelyezkedtem, mindjárt kezdett a hátam mögött mocorogni a nádas. Nem telt sok
időbe, mire egyértelművé vált, hogy disznók vannak körülöttem. Elindultak
jobbra is, majd balra is a disznók, de mindig rájuk fordult a szél. Amikor
másodjára is szél alá kerültek, jó fél órára csönd lett. Mikor újra kezdtek
mozgolódni, már egyértelmű volt haladási irányuk, és a szél sem nekik
kedvezett. Törték a nádat, már kezdtek elég messze lenni, mikor úgy éreztem,
hogy most váltottak ki elém a gátra. Kereső föl, megpillantottam két disznót a
gát tetején. Kereső le, puska föl. Nem találtam az istennek se őket. Újra
keresőt vettem föl. Már az erdő szélénél játak és be is léptek. „Basszus
eltököltem… Lemaradtam róluk…”- morogtam. De hallottam, hogy még volt a nádban
disznó és azok is jöttek ki. Keresővel néztem és újra fekete foltok úsztak
előttem. Puska vállhoz. Lámpát föl. Villognak a szemek, de nem ugrottak meg.
Négyet láttam, az elsőt célba vettem. Durrr! Becsapódás is hallatszott.
Ismételtem. Látom, hogy eldőlt, de még emelgette a fejét, aztán 1-2 másodperc
múlva elcsöndesedett. Lámpa még mindig fönt volt, a többi pedig, mintha semmi
nem történt volna igyekezett az erdőbe. Vendéglátóm korábbi bíztatására, újra
célzok, majd elengedem a lövést. Ezúttal nem hallatszott becsapódás. Lámpát
égettem tovább, de nem mozdult semmi a gátoldalban. A nádasban recsegés,
ropogás, ami szépen lassan elhalkult. Telefonáltam, rövidesen megérkezett Laci
és Márk is. Megtaláltuk a malacot. Nagy volt az örömöm. Gratuláció,
fényképezés, megérkeztek Sanyiék, gratuláltak ők is. Kizsigereltem a malacot,
beraktuk a kocsiba. Igaz, hogy nem volt becsapódás, de azért nézzük meg a másik
lövést is, nehogy elvesszen a vad. Pár lépés után vér. De hát a másikat, azt 5
méterrel odábbról vettük föl… Mentünk a vérnyomon, hát a másik malac is fekszik.
Ismét gratuláltak, én valahol a fellegekben jártam a boldogságtól!!! El sem
akartam hinni. Megint fényképezkedés, zsigerelés, és megyünk a vadászházhoz.
Terítékre helyeztem őket és kürtszóval búcsúztattam a két kis malacot. Utána
koccintottunk, Sanyika elkészítette a májat. Nagyon jól sikerült. Mikor
megettük, visszamentünk vadászni, ugyanoda. Ki-ki elfoglalta a saját helyét és
vártuk a virradatot. Még hajnalban láttam két bikát, aztán Laciék jöttek is
értem. Visszatérve a faluba, aludtunk egy jót. Mikor fölkeltünk, elkezdtünk
pakolni, és útnak indultunk…
Mindent összegezve, egy csodás
hétvégét tölthettem Körösszegapátiban Laci jóvoltából, amire örömmel gondolok
vissza, amíg élek! A hangulat nagyon jó volt, új területet, új vadásztársakat
ismerhettem meg. Ha lehetőségem nyílik ismét, szívesen megyek újra! Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt Laci!!! :)