A tegnap esti őzkaland:
Amikor a leshez vezető úton a kanyarból már odaláttam a szóróra a fák közül, megpillantottam, hogy kint vannak a szarvasok. Egy spíszer bika volt kint 4 tarvaddal. Sajnos a ropogós hó ellehetetlenítette a magasles csendes megközelítését, így a banda nagy robajjal kereket oldott. Na mindegy, szarvast már úgy se lehet lőni... szóval nem is bánkódtam a dolgon. A nap még bőven fent volt amikor elfoglaltam a leshelyem. Körbetávcsöveztem, majd beöltöztem a hosszú várakozásra. A szél erősen süvített, de legalább jó irányból. Egy kedves barátomtól kapott meleg téli vadász sapka kiváló szolgálatot tett ebben az időeben. Egyébként megvallom őszintén elég kutya világ lett volna... Fél öt tájt lehetett amikor észrevettem hogy egy őzike lépdel a szóró irányába az erdőben. Amire felvettem a távcsövet már kiért a szóróra. Egyedüli suta volt. Hosszasan nézegettem, mire végül a lövés mellet döntöttem. A lövedék blatt mögött érte egy kicsivel, 30 métert ment el vele.
