Vad és Vadászat

A Vadászkürt

Hajdani vadász őseink hamar rájöttek, hogy az előre megtervezett és megszervezett társasvadászatokhoz folyamatos, nagyobb távolságokra is egyértelmű információt hordozó jelekre volt szükségük, az egymás közötti kommunikációhoz. A hang bizonyult a legalkalmasabbnak minden egyéb jelhordozónál. Az emberi hang nem elég messze hangzó, gyakran erőtlen, így vadászó őseink hamar rátaláltak azokra a hangkeltő eszközökre, amelyekkel nagyobb távolságokat is áthidalhattak. Már ekkor felfedezték, hogy egy cső- akárcsak egy hangszóró- felerősíti, vagy eltorzítja a hangot. Csövekbe kiáltoztak vagy énekeltek, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, hogy egymásnak üzeneteket, jeleket közvetítsenek. Rájöttek, hogy hangot kelthetnek bambusznádba, üreges szarvba, kagylóba, kivájt fatörzsbe fújva. A primitív népek gyakorlatában mindmáig fennmaradtak az ilyen ősi hangszerek.
A fémek felfedezésével megindulhatott a ma rézfúvósoknak ismert hangszerek kialakulása.
A fémkürtök bronzból, rézből készültek, amelyekből a középkori vadász és erdei kürtök kialakultak. Az etruszkok kiváló kézművesek voltak, így nekik tulajdonítjuk a kürtök és trombiták feltalálását.
A korai kürtöket jelző és pásztorkürtként, temetési és vallási szertartásokon használták, később a hadseregnél honosodott meg. A 17. századig a kürtök jeladó instrumentumok, amelyeket a katonaságnál, a vadászatokon és a postajáratokon használtak.
Az 1600-as évek arisztokráciájának legkedveltebb szórakozása a vadászat volt. A vadászatok között is a leggyakoribb a hajtóvadászat. Ez az esemény szervezetten és szigorú rituálé szerint zajlott. Nyitó és záró ünnepséget is szerveztek. A különböző rangú résztvevőknek más-más hangszerük volt. Az uralkodó kürtösének járt a legszebb hangú kürt, míg a közemberek az egyszerű szarvkürtökön játszottak. Kis mérete miatt meghonosodott az ún. zseb vadászkürt. Bárhol lehetett vele gyakorolni és a vadászatokon is sokkal praktikusabb volt. Manapság a vérebvezetők körében népszerű.
A mai kürtök kiváló hangszerépítők és kürtművészek, a zeneszerzők és a környezet által inspirált, tökéletesre, szépre, művészire irányuló törekvések, állandóan változó és fejlődő fantasztikus produktumok.
A vadászatoknál használt kisebb és nagyobb natúrkürtök egyszerűségükben, megszólaltatásuk nehézségeiben felidézik mindazt az erőfeszítést, amit az emberiség tett: először az életben maradásért, majd mai társadalmi fejlettsége, életszínvonala eléréséért.
Amikor megszólalnak, hívnak, ünnepelnek, siratnak, tiszteletet adnak, szertartásokhoz segédkeznek vagy búcsúznak. Életünknek csupán azokat a pillanatait emelik hangjuk által emlékezetessé, amelyek önmagukban is méltóak az emlékezésre.