Ma délután végre megtört a jég és sikerült terítékre hoznom életem első borzát.
Egy hegyoldalban cserkeltünk, már vagy jó félórája mehettünk, amikor megpillantottam amint kilép az útra. Sajnos ő előbb kiszúrt minket, így gyorsan kereket oldott. Néhány perc séta után azonban ismét megjelent előttünk, fölfelé tartott az erdei útra. Csendben letérdeltem és feszülten vártam hogy felérjen. Amikor tisztán láttam útjára engedtem a 7x64-es göbecset. A távolság csupán 20 méter volt, a lövés kicsit alacsony is lett, de gyors ismétlés után megadtam neki a kegyelem lövést. 10 kg feletti, öreg anyaborz volt.
Ma délután ismét ki tudtam menni vadászni, és az elsőt hamar követte a második.
A ködös, nyirkos idő miatt a lesvadászat jöhetett szóba, így hát felültünk egy lesre amiről két szóróra láttunk rá. Már jócskán sötétedett amikor megjelent a bal oldali szórón a borz. Felvettem a puskát és rövid célzás után útjára engedtem a lövedéket. A lövés eldördült, a borz ottmaradt. Várakoztunk még egy kicsit disznóba reménykedve, de sertésnépség valahol másfele járt. Leszállva a lesről odamentem a zsákmányomhoz, nagyon örültem az igen jó kondícióban lévő állatnak.
Az este folyamán többször is láttam borzokat, de disznóba reménykedve nem engedtem el a lövést. Meg amúgy sem akartam rontani a szomszédos lesen ülő vendéglátóm esélyeit egy korán leadott lövéssel. Jócskán sötétedett amikor láttam egy 6-os bakot, majd nem sokkal ezután disznók kezdtek el törni a kukoricába a lestől messzebb, de sajnos nem jöttek közelebb. Már útnak indult értem vendéglátóm, láttam is a kocsi fényeit, amikor a diósban elfelé igyekvő borzra rálőttem. A .308 SHH megálljt parancsolt...