Egy alföldi vadásztársaságnál vagyok tag. A társaság házi szabályzata szerint vadkár elhárításon kell részt venni kora tavasszal. Amikor ébred a táj és visszajönnek a vándormadarak, szeretek kint lenni. A vadászterületen sétálgattam, a napraforgó földön és a távcsövemmel kutattam a tájat. Távolba dürgő fácánkakas három-négy fácántyúkkal sétálgatott. Nekem a napraforgóra kellet vigyázni, mivel azt a mezei nyulak igen csak, szeretik. Pláne az idén nagy szárazság volt és valahonnan nedvességet kell nekik felvenni. Sétálás közben észrevettem egy pár nyulat a napraforgóvetésen. A levegőbe lőttem egyet. A nyuszik eliszkoltak a búzába, közben hátam mögött egy traktor érkezett, permetezővel felszerelve. A napraforgó földön túl a repceföldön állt be és permetezni kezdett. A benne lévő összes vad menekülésre fogta a dolgot, rohant ki a repcéből, hogy búvóhelyet keressen mi hamarabb. De két őzbak valahogy rólam megfelejtkezve egymásra figyelve kaparták a földet és felém tartottak. Méregették egymás erejét mivel mindketten kifejlett nagytestű bakok volt. Az egyik őzbak lőhető, visszarakott öreg bak a másik egy 4-5 nyaras ígéretes, szép agancsállású bak volt. Még az is lehet, hogy apa a fiával akar megküzdeni a terület fennhatóságáért. Tőlem kb. 15 m-re lehettek és kaparták a földet egyszer csak a fiatalabb észrevett, valószínű szagot foghatott és meg ugrott. Az idős a földet kaparta tovább és meg akart küzdeni a territóriumért. A fiatal bak hangadására felfigyelt az öreg bak akkor vett észre, néztük egymást egy darabig majd megugrott. A búzaföldön hallottam a reklamációját, miért zaklatóm én az ő felségterületén. Tovább ballagtam és tovább folytattam a vadriasztást. Nagyon szép hallani, látni a természet csodáit. Mindig szeretek kint lenni a területen és nézni a vadak gyarapodását. A természet megújulását, a sok fajta vaddal való találkozást, ez a vadászember életében mindig egy emlék marad. A természetet kell nekünk vérbeli vadászoknak megóvni, megvédeni és tisztelni. Azért, hogy unokáink, dédunokáink is tudják ezeket a csodálatos vadakat látni és a természettel együtt élni.