Alföldi vadásztársaságunk csere vadászati szerződést kötött egy Erdély vadásztársasággal. Már több éve működött ez a kapcsolat mikor én is jelentkeztem és kijutottam. A csodálatosan szép Hargitán még csak hallottam a vadászatot benne, de egy alföldi vadászembernek az a mennyország. Reggel korán indultunk kis városunkból Hódmezővásárhelyről. Hatszáz kiló méternél valamivel több utazás után este érkeztünk meg Kovászna megye háromszéki rész Zágon településére. Kedélyes fogadtatásunk után az emeleti ebédlőbe vezettek bennünket és pálinkával próbálták a hosszú úti porát lemosni. Az igazi Magyaros fogadás még engem is meglepett. A vadásztársaság elnöke mondott köszöntőt, üdvözölt bennünket, majd felszolgálták a vacsorát, ami egy kiadós ebédnek is megfelelt volna. A vadász ember gyorsan barátkozik, amikor a vadász emlékek mesélése kerül előtérbe. Első napreggel kimentünk a hegyekbe és egész nap ment a hajtás. Igen csak elfáradtunk. A kint felszolgált tízórai után egy két hajtást követően nagyon meredek részt hajtottak, mi vendégek ötven méterenként voltunk leállítva. Megmutatták a lő irányt a baleset elkerülése érdekében. Jobbról mellettem és a következő vadászkollégánál jöttek ki a disznók, amit elhibáztak A disznók visszapördültek a hajtásba valószínű, hogy alattam mehettek el, mert balról Gyula barátomnál mentek ki ö és felesége, mivel ő is vadász tüzeltek, ropogtak a puskák és két kocát meg egy malacot hoztak a terítékre. Mire a vadat összeszedtük a hegyoldalban beesteledett. El is fáradtunk, meg is éheztünk. Úgy hogy visszamentünk a Mikes Kelemen kastély magtárába  ami kultúráltan ízlésesen át van alakítva vendégháznak. A bőséges vacsora után lementem a park részre és sétáltam a kastély körül, megnéztem kívülről. A sétálás után felmentem az ebédlőbe és ott beszélgetésbe kezdtem a helybeli Cs. Gyuri barátommal ő elmondta a Mikes Kelemen kastélyban múzeum van Kelemen írásaiból, amit Rodostói száműzetésében irt, meg a település egyik nevezetessége Kis Manyi itt gyerekeskedett, neki is kialakítottak egy emlékszobát. Közben sörözgettünk és a többi helybeli vadász társsal is kezdtem ismerkedni. Az elnök úr további jó szórakozást kívánt és elindult haza, emlékeztetett bennünket, hogy nagyon hamar lesz reggel. Jól el is voltunk fáradva meg a sörözgetés is elálmosított, így az ebédlő fölötti tetőtérben kialakított szobákból az enyémet megkerestem és lepihentem. Tényleg gyorsan ébresztő lett, de úgy éreztem ki pihentem magam, az ebédlőben volt a találkozó teával és kávéval fogadtak a konyhai dolgozók. Elnök úr megérkezése után eligazítást tartott, elmondta ma olyan helyen vadászunk, ahol biztos találkozunk medvével, hiúzzal, farkassal. Elindultunk a Hargita fenyveseibe ahol vadregényes tájak terülnek szemeink elé, csodálatos tájakon vadásztunk. Már megint tízóraizás, de a következő hajtásban már nekem is egy szép emlékem lett. Sorban leállítottak bennünket, úgy ahogy szokás volt ötven méterenként. Egy kidőlt fa törzsére ültem és úgy vártam a vaddisznókat mikor megpillantottam valami mozgást a hegy oldalában én feljebb ülők és várok, mert megszűnt a mozgás. Egyszer csak megindul felém egy fekete vad, nézem kerek a füle gomb a szeme és nem hosszú az orra. Felismertem. Ez egy medve és pont felém tart, a tegnap esti beszélgetésnél mondták ne engedjem közel magamhoz, mert saját védekezése miatt megtámadhat. Ezért a puska a kezemben, felálltam fatörzséről és krákogtam egyet. Körülbelül olyan húsz huszonöt méterre lehetett mikor elfordult és kikerült engem. Csodálatosan fénylett a szőre jó kondícióban lévő szép jószág volt. Annyira felejthetetlenül meghatott ez a látvány lehet, hogy rá se lőttem volna, ha nem tér ki. A helybeliek pedig ugrattak teleszalad-e a liberó. Mert ők tudták alföldi vadászember létemre még ilyen élményben nem volt részem. Igaz nekem nem volt lehetőségem más vadra lőni, de már csak ezért érdemes volt ilyen távol eljönni. Csodálatosan szép és nyugodt településen. A hazámtól több mint hatszáz kilométere, de az étteremben mégis magyar nóta zeng. Megszerettem ezt a települést, és ha újból eljövök, ismét magamba szívom újra a Hargitai fenyvesek illatát.