Az édesapám nyomdokait követve az ő vadászbarátai utódaival vettem fel a kapcsolatot. Még a nyolcvanas évek elején, egy Tolna megyei kis halászfaluba jártunk és ott alakult ki ez a mai napig tartó igen szép baráti kapcsolat. Az évek során sok helybéli ember megismert és tudják kinek a vendége szoktam lenni. A halász is szokta a barátomat kérdezni, hogy, mikor jön az a jó humorú vadász vendéged. Egy szép történetet szeretnék leírni, ami ezen a részen, még fiatal vadász koromban történt velem. Szeptember kilencedike volt sosem felejtem el, hiszen az első vaddisznólesemen voltam. Az úgynevezett Ivánka kereszttel szemben lettem leállítva a tizenkét öles úton. Előttem vadregényes bozótos, hátam mögött kukoricatábla, én egy háromlábú széken üldögélve a kukorica szélében. Olyan tizenegy óra lehetett éjszaka mikor arra lettem figyelmes mintha valami sötét folt lenne előttem. Aznap éjszaka bujkáló holdvilág volt és épp el volt a hold a felhők hátterébe bújva. Gondoltam káprázik a szemem, ezért becsuktam és egy kicsit vártam, mikor újra kinyitottam a fekete folt már arrébb volt. Addig nem akartam lámpával világítani, de most megnéztem. Egy gyönyörű örökös tízes agancsú gímszarvasbika állt előttem úgy harmincméternyire, megnéztük egymást és komótosan elballagott. Üldögéltem csendesen. Néztem ezt a békés szép tájat már, amit a holdvilágban lehet látni. Nagyon szép része ez Tolna megyének, van itt hegy, alföld, Duna, vizes részék, erdők. Üldögélésem közben megfordult a szél, a kukorica felől, elég erősen fújt, mintha felerősödött volna. Éjfél elmúlt, már amikor egy horkantást hallottam a kukoricásból, hirtelen fél térdre ereszkedtem és vártam, mert mintha felém jött volna valami. Elcsendesedett, de kis idő múlva hallottam oldalra távolodni, Körül belül három méterre lehettem tőle mikor, egy "köcsög" orra lettem figyelmes, ami a kukoricásból kilógott. Ebben a pillanatban a vaddisznó a vadregényes részt vette célba én meg mivel a holdvilágban tisztán láttam kapás lövést adtam le a sörétes puskámmal. A vaddisznó elfeküdt és kegyetlen vonaglásba kezdett rávilágítottam és néztem nem áll-e fel. A vad elcsendesedett és akkor odamentem megnéztem a gyöngygolyó az egyik szeme fölött behatolt a másik szeme fölött meg kijött a vadból. Vendéghívóm mikor odajött gratulált és megadtuk a végső tiszteletet a vadnak. Tolnára kellet a hűtőházba elvinni és akkor tudtam meg, hogy kilencvenhét kiló volt kizsigerelve . Nagyon emlékezetes este volt és nagyon szép egy vadász ember életében. Azóta már golyós puskát is vehettünk, mert abban az időben csak sörétes puskát engedélyeztek. Vadászat, mint ősi tevékenység nagyon szép az ember életében, ha tiszteli és védi a természet kincseit. A Tolna megyei kis faluban a mai napig elmegyek és a Csókai levegő a barátság és az emlékek összekötnek már bennünket a régi vadászbarátokkal.