Alföldi vadásztársaság tagjaként már harminc egynéhány éve vadászom, de ami az idén velem megtörtént csak rejtet kamerával felvett filmen láttam ehhez hasonlót. Ebben az évben igen csak megtizedelte az apró vadállományt a nagy szárasság, ami az alföldön nagy kárt okozott. Ezért nevelt fácánokkal pótoltuk az elmaradt természetes szaporulat hiányát. November közepén vadásztunk fácánkakasra és mezei nyúlra, az nap több hajtáson túl voltunk. Egy TSZ. Gépműhely romos részét vadásztuk a hajtás több irányból a vadföld felé irányult, a távolból már hallani lehetett a puskák hangját. Egy velem, egyidős vadásztársammal ballagtunk a nekünk le állósoknak meghatározott helyre. Beszélgetésünket egy előttünk lévő nádasból kiugró fácánkakas szakította meg, ami felénk rohant. A rohanó kakast egy róka követte és úgy nézett ki hogy, a kakas kell neki. A róka sem a puskák durrogásával, sem velünk nem foglalkozott csak a fácánkakas volt a szeme előtt. Ledöbbenten álltunk és néztük a fejleményt, közbe két patront belecsúsztattam a puskámba szép lassan nehogy véget vessek az "idillnek". Szóval mind a ketten felénk rohanva (a puskák közben durrognak a közelben) mikor úgy tizenöt-húsz méterre lehettek a róka elkapta a fácánkakas farktollát. Már rá akarta vetni magát a kakasra, mikor rálőttem. A róka tűzbe rogyott, a kakas pedig felrepült és a hajtásból kirepült. Szinte azt akarta, hogy mentsük meg az életét. Megmaradhat magkakasnak, ha a szezont túléli mondta vadásztársam. Meg is érdemelné, hiszen a rókaszájában is járt már. Kedves vadásztársaim kívánom nektek hogy, hasonló élményekben legyen vadász életetekben részetek. Mert minden vadászat egy ünnep a vadászember életében.