|
|
Vad és Vadászat
|
Vadásztörténetek
| |
| BigBuckHunter | Dátum: Kedd, 2011.05.03, 21:14 | Üzenet # 1 |
 Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 478
Állapot: Offline
| Egyszer volt, hol nem volt...  Arra gondoltam, hogy nyitok egy topikot a történeteknek is.
|
| |
| |
| levente1990 | Dátum: Vasárnap, 2012.01.01, 17:29 | Üzenet # 2 |
 Vadász
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 21
Állapot: Offline
| Üdv ha gondoljátok megosztom pár történetemet veletek!
Először is 1 gyilkos baknak a történetét
Szeptember első hetében fent voltunk papámmal a bükkben bőgéskor 10napra
az első 4 napban papámmal mentünk ki de akkor 1-2 bőgést hallottunk.
aztán a vadászmesterrel megbeszéltük hogy most vele megyek ki..
amikor lesben ültünk megbeszéltük hogy hogyha jönnek malacok akkor én lövök,ha bika/nagy disznó jön akkor ő kb:2 órát ültünk lesben amikor egyszer csak 1 lövést hallottunk.
-kérdezem hogy honnan jött
Feri bácsi állította hogy a szomszéd területről.
úgy 8:30 lehetett amikor indultunk haza..
papám éppen mosakodott
Feri bácsi megszólalt:- He ez zsigerelt?
nem tudom, -mondtam
kiszállunk a kocsiból és papám mondja hogy
-Na Levi kár hogy nem jöttél velem
miért?-mondtam
lőttél valamit?-kérdeztem
odatartotta a kezét és "őzbak szaga volt"
mentünk megnézni...
később gratuláltunk és másnap zsigerelés.....
képet majd teszek föl csak most valami baj van az usb-vel
Hozzáadva (2011.12.14, 19:22)
---------------------------------------------
Üdv megosztom 2 gímszarvassal kapcsolatos élményemet!
az első 2009. 12. 31.
fent voltunk a hegyen és reggel elhatároztuk hogy kimegyünk cserkelni(az volt az első vadászatom.)
megyünk fel a hegyre és a szemközti hegyoldalban mozogtak a szarvasok.
-Levi nézzed őket hogy van-e köztük bika,mondta papám.
egyszer csak nagy robaj kicsit fentebbről.
Jönnek az őzek! mondtam.
dehogy őzek muflonok mondta papám.
egyszer csak becéloz és elsüti a puskát.
Kapta??-Kérdezem.
Papám csak bólintott.
fölment megnézni aztán hívott engem is.
felfutottam papámhoz és 2 muflon feküdt mind a 2 nyaklövéssel
(1 juh és 1 bárány)
kizsigereltük és mentünk tovább.
(a ház kb:100m-re volt udahúztuk a muflonokat.)
megtettünk 1 nagy kört és megszólalt a telefon
1 öreg vadászbácsi hívta papámat hogy meg van a bika! és ha tudunk akkor menjünk segíteni..
mentünk is a bika jobb comb lövött volt.
sajnos 1 kisebb völgybe lelte végső nyugalmát..
feltettük a nivára de mint gondoltuk az nem akart felmenni.
még 1 kicsit szenvedtünk a völgyben de aztán megjött az mtz!
ő kihúzott a völgyböl,visszamentünk a vadászházhoz a muflonokért és célba vettük a hűtőházat.
a bikát beraktuk és indultunk haza én Miskolcnál elaludtam és csak otthon keltem föl:D
itt van 1 kép a bikáról.(kép sajnos telefonnal készült)
Hozzáadva (2011.12.14, 19:46)
---------------------------------------------
És itt van a második gímszarvassal kapcsolatos élményem:
2011.10.31.
éppen vadászatról befelé tartottunk a vadászmester házához.
Ő kint állt ás hallgatózott.
nem is ígérkezdtünk köszönni.
még egy lövés b+!
már a második lövés 20perc alatt
papám mondta hogy biztos Szamos Gabi lőtt!
elkezdtünk beszélgetni még egy lövés
2-3 perc múlva még egy
a vadászmesternek volt egy vendége és ő állította hogy Gabi meglőtte a bikát először aztán kergette őt és most adta a kegyelem lövést
15perc múlva megjött Gabi sétál oda.
-Mit lőttél?? -kérdezte a v.mester.
Gabi elmosolyodott és mondta hogy egy bikát.
papám kérdezte hogy hanyas?
mondta hogy nyolcas,egyik száron középág hiányos a másikon korona
mentünk megnézni
papám meg a v.mester mentek elhozni egy létrát
én Gabi meg Pista bácsi mentünk lehúzni a bikát szerencsénk volt mert a hegytetőn volt, ezért könnyen jött.
hazavittük a bikát és kizsigereltük
és mondta papám hogy kell a feje Gabi??
- mosolyogva nemet mondott
és ekkor felcsillant a szemem papám rám néz
-Levi kell??mondta
igen kiáltottam (pedig 3 mérette állt tőlem)
kivitték a bikát a hűtőházba és mi meg indultunk haza.
hát ennyi a történet remélem tetszett! 
sajnos még a bikáról nincs kép mert épp bírálaton van de nem soká lesz!
|
| |
| |
| BigBuckHunter | Dátum: Vasárnap, 2012.01.01, 22:01 | Üzenet # 3 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 478
Állapot: Offline
| Szia Levi, ugyanúgy kell feltölteni képet, mint a másik fórumon! A képméretet 480 pixelre állítsd. Itt tudod feltölteni.
|
| |
| |
| BigBuckHunter | Dátum: Kedd, 2012.05.01, 16:41 | Üzenet # 4 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 478
Állapot: Offline
| Csibészek
Hárman ültek a lustán pislogó tüzecske körül. Csak parázslott már, nem igyekezett nagy lánggal, mintha belátta volna, hogy a nap hevéhez sokat már nem adhat hozzá. Pályája tetőpontján állt a nap az augusztusi felhőtlen égen és úgy tüzelt, mintha egész nyári mulasztását akarná pótolni.
A három ember csenevész fűzbokor fénnyel áttört árnyékába húzódott. Gyérvizű forrás eredt a bokor gyökerei közül, az csábította ide őket. A parázson szalonnát próbáltak pirítani, mert unták már a nyerskosztot, a faluhoz pedig órajárásnyi út vezetett és azt egyiküknek sem volt kedve végigbaktatni ebben a kutya melegben. Nyársra tűzték a szalonnaszeleteket, hagymát is szeltek közéje, hogy ízesebb legyen és forgatták a tűz fölött, mélyen elmerülve ebben a munkában. A szalonna nem akart pirulni, inkább olvadt, s időnként kövér cseppek pottyantak a parázsra. A parázs ilyenkor kisdarabon megfeketedett, majd hirtelen fellángolt, orrfacsaró füst csapott fel, de ugyanolyan gyorsan el is szállt és a parázs csendben izzott tovább.
Nem voltak gyakorlottak a mezei életben. Úgy vélték könnyebb lesz és mindenekelőtt izgalmasabb. A nekitüzesedett nyárvége azonban nyomasztó meleget hozott. Mozdulatlanul száradtak most is a szántók, csak egy vércse szitált bizalmas kíváncsisággal fölöttük és a távoli templomtorony reszketett hideglelősen, mintha neki még ez a meleg is kevés lenne. Más mozgás nem volt. Eseményt jelentett, ha begyes házigalambok raja csapott ki a tarlóra szemet keresni. Puskáik töltetlenül álltak, a fűzbokor gyenge vesszőihez támasztva. Kegyetlenül unták már az eseménytelenséget, de szólni mindegyik röstellt erről.
Azért jöttek ki tulajdonképpen mind a hárman, hogy „dúvadjeleket” gyűjtsenek. A vadászbrigádjuk elmaradt kissé a nyári dúvadirtási versenyben, s a három bányász elhatározta, hogy szabadságból egy hetet kint tölt a vadászterületen. Három napja voltak kinn, sikerült is eddig vagy egy tucatnyi szürkevarjút, nyolc szarkát, két karvalyt, egy nyiszlett bolhás rókát, meg két kóborkutyát lőni, s most nemrégen egy macskát.
Sintérmunka ez, nem vadászat – gondolta Márics János, a legidősebb vadász, akinek a sapkája mintha a fejére nőtt volna. Hangosan nem mondta, hiszen jól tudták mind a hárman, miért költöztek ki egy hétre a kis, kerek erdőcskébe ott a domb mögött. A másik kettő is körülbelül ezt gondolta, de ugyanez okból ők sem szóltak.
Szótlanul szedelőzködtek, hogy visszainduljanak a kis erdő közepén álló kunyhójukba. Kényelmes kis kunyhó volt, ágakból rakott, szénaderékaljas ágyakkal. Ott tartották a holmit is rendesen, csak étkezni jártak le a kis forráshoz. Arra indultak most, a kunyhó felé, hogy lerakodjanak, aztán újra hozzáláthassanak a fészekrabló, fiókapusztító kártevők irtásához. Keveset beszéltek, az első napon már kimerítették a bányabeli témákat, lusták is voltak a nagy melegtől a szószaporításra. Csak mentek. Elől Márics, aki odalenn vajár, a vadászok közt brigádvezető. Szürke és a gallérján már feketülő inge hátán kacskaringós fehér vonalakban virágzott ki az izzadság, hátizsákját félvállra akasztotta, puskáját kezében lóbázta és kényelmes lassan rakta a lábait. Hármuk közül csak Gyurkának volt valamennyire vadász formája, mert fűzött csizmát, zipzáras mellénykét, zsinóros zöld vadászkalapot viselt, azonkívül töltényövvel és bőrtokos vadászkéssel is felszerelkedett. A középső, aki a macskát lőtte, csak úgy parasztosan, bakancsban, bokánál megmadzagolt csíkos pantallóban, nadrágon kívülre eresztett ingben, hajadonfőtt ballagott, s mivel puskáját a hátán keresztbe akasztva két karját arra támasztotta, meggörbült, mintha valamit keresne az úton.
Libasorban baktattak, amikor hirtelen megállt Márics és ugyanabban a pillanatban halkan felszisszent Gyurka.
- Odanézz, Pista – suttogta valami izgatott elragadtatással Gyurka -, odanézz, a mi erdőnkbe megy.
Pista, a középen baktató macskalövő odanézett. A nagy kukoricatábla és a kerek erdőcske között egy őz váltott át éppen az erdő felé. Kényesen, kecsesen emelgette vékony lábait, nem sietett, mintegy saját mozgásában gyönyörködve ügetett. Szép gyöngyös hatos aganccsal koronázott fejét büszkén fennhordta, mint a királykisasszonyok a mesében.
A három vadász mereven, mozdulatlanul állt. Vérük megpezsdült a látványra s csak nézték, nézték, hogy az őzbak még néhányat szökell, aztán eltűnik az erdőalj törpe bokrai között.
- Kerítsük be – suttogta Gyurka rekedten.
Máricsra nézett, izzadó, ráncos tarkójára, hogy mit szól ő, a brigádvezető. De az csak állt, szinte megbabonázottan. A régi orrvadász ébredezett benne, aki nem félt fűrészelt csövű puskájával a bekerített vadaskertbe sem ellátogatni. Régen nem érzett izgalom bizsergette meg karjait, mint amikor régen a kopók elől csempészte el az orvul lőtt szarvastehenet.
- János bácsi – lihegte Gyurka -, János bácsi…
- No – mordult hátra, szinte ébredezve.
- Megpróbáljuk?
Márics már átengedte magát az ösztön fellángolásának. De brigádvezető is volt.
- Eltévedt állat – kereste az igazolást.
- Az – visszhangozta Gyurka – elmegy, hogy többé sose látjuk.
- Ha elengedjük.
- Ne engedjük.
Pista ott állt közöttük, kapkodta a fejét egyikről a másikra, érezte, hogy változik a két ember, az öreg és a feleannyi idős, vérszomjas ragadozóvá, s a két másikból kicsapó tűz lassacskán felgyújtotta az ő vérét is.
- No, Pista?
- Jó – mondta most már ő is rekedten, lázasan Máricsnak.
- Akkor te maradsz az irányban, én balról kerülök, Gyurka jobbról. Lassan óvatosan, nehogy felneszeljen!
A két ember jobbra-balra előresietett az erdő szélén, Pista magára maradt. Lassabban ment, zsákját megigazította, puskáját levette a hátáról és lövésre készen tartva lépett be a bokrok közé. Társai eltűntek. Várt, fülelt, de semmit sem hallott. Elindult lassú, óvatos lépésekkel, derekát kissé begörbítette, szemét erőlködve meresztette a sűrű bokrok félhomálya felé. Távolabb, talán ötven lépésnyire harkály koppantott egyet-kettőt. Inge lelógó szélébe bogáncs kapaszkodott. Jobbra váratlanul megzörrent egy bokor. Fegyverét lövésre kapta, a zörej felé fordult, szívét a torkában érezte. De megkönnyebbülten engedte le a fegyvert. Ijedt süldőnyúl törtetett kifelé az erdőből.
- Marhaság – gondolta – olyan vagyok, mint egy gyerek. Hol jár már az őz? Én meg izgatom itt magam.
De azért csak ment tovább és minden zörejre újra meg újra megrezdült kezében a puska.
- Eh – szidta magát – mondtam volna, hogy engem hagyjanak ki. Tilos az őz. Pláne söréttel…
És ment, előreszegezett puskacsővel, mint katona, akinek parancsa van rá. Hajába pókháló ragadt, a kövér pók hátizsákjához verődött, arról lógott le percekig, mint valami bojt, láthatatlan paszományon.
Balról Márics óvakodott az erdő közepe felé. A régi orvvadász dolgozott benne, szinte vizslaszimattal kereste a vad csapáját, a helyet, ahol ki kell jönnie az erdőből, az utat, amelyen az őz szívesen halad végig. Most megadom neki… most megadom neki… - járt körbe-körbe a gondolata vérszomjasan és dühösen, mint tizenöt éve azon az emlékezetes cserkészésen. A bokrokkal egybeolvadva, szinte kúszott előre, izzadt sapkáját a homlokára húzta, hogy az ágak ne verjenek a szemébe. Kövér vargányagombát rúgott szét, máskor felszedte volna, vacsorára megsüthetné a kislábosban. Egymáshoz hajló bokrok alatt akart átcsúszni, a sapkája fennakadt. Megállt, hogy feltegye.
- Minek hajszolom magam? – csodálkozott el egyszerre önmagán, aztán hirtelen tudatára ébredt, milyen gondolatok jártak az előbb a fejében. Kinek adom meg? Mit adok meg? – csodálkozott újra saját gondolatain. És hirtelen, gyorsan egymásután két lövést hallott csattanni. Megkönnyebbülten, szinte derülten sóhajtott és felegyenesedett.
Rettenetesen egyedül érezte magát Gyurka, amikor belépett az erdőbe. Jobbra, balra csak fák, bokrok. Hirtelen nevetségesnek érezte az ötletét. Nem nagy az erdő, negyedóra járás sincs az átmérője, de hárman bekeríteni az őzet… reménytelen dolog. Kezével hajtogatta szét maga előtt az ágakat, a pókhálókat a puskacsővel húzta le, mert undorodott a tapadós fonalaktól. Kiegyenesedve kerülgette a bokrokat, mintha kitaposott ösvényen sétálna. Kár volt elkezdeni – gondolta – már rég letehettük volna a zsákokat és kényelmesen leshetnénk a szarkákra. Megpróbálta maga elé idézni az őz kecses körvonalait, ahogy ott ügetett a tarlón, de nem sikerült. Én ugrattam bele őket – jutott eszébe hirtelen bűntudattal -, még azt hiszik, hogy a húsért… Ágat, pókhálót elhárítva csörtetett tovább, egyszer csak két bokor között furcsa kis levéltelen ágakat vett észre, az ágak feljebb kerültek és csodálkozva, valami bátor bizalommal nézett rá az őzbak. Közel volt, még ijedten megvonagló finom orrcimpáját is pontosan láthatta. Vállához kapta a puskát és mindkét csövet szinte egyszerre lőtte ki, fel a magasba, a lombok közé. Az őz megugrott és másodpercek múltán már távoli csörtetése is beleveszett az erdő zsongó csöndjébe.
- Mire lőttél? – kérdezte Márics, ahogy mindhárman találkoztak a kis tisztáson, közel a kunyhójukhoz.
- Karvalyt láttam, de elrepült.
Megkönnyebbülten, vidáman indultak a kunyhó felé, mintha nagy baj múlt volna el a fejük felől szerencsésen.
Márics néhány lépés után hirtelen, váratlanul felkacagott.
- De nagy marhák vagyunk mi gyerekek – fuldokolta – de nagy marhák!
A másik kettő kicsit csodálkozva nézett rá, azután ellenállhatatlanul átragadt rájuk is a nevetés.
|
| |
| |
| Tibor | Dátum: Szerda, 2012.05.02, 18:40 | Üzenet # 5 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 231
Állapot: Offline
| Nyárvégi élmények
Egy augusztus végi napon elhívtam kedves barátomat, bizonyos VM-et, vadászni. A meghívásomat örömmel fogadta s azonnal el is indult. Mivel közel lakunk egymáshoz, hamar ideért és kb. másfél óra múlva már a vadászatot tervezgettük. A kiszemelt területen volt több vadkáros kukoricatábla, ahova a disznók rendszeresen jártak. Úgy véltem, oda kellene leülnünk, hátha találkozunk velük.
Egész nyáron nagy volt a meleg és a szárazság, ezért a mélyvizes gödrök is kiszáradtak. Gondolkoztunk, hova mehetnénk, melyik kukoricatábla mellett lehet még valamennyi víz, ami a disznókat vonzza. Miután számításba vettük a lehetséges helyeket, körbejártuk a környéket.
Nehéz volt a döntés, de végül az almás tanyai kukoricatáblára esett a választásunk, melyet két nagyobb erdőtömb, és egy nádas határol. Kiváló hely a disznóknak. Itt egész évben találkozunk velük, s ha szerencsések vagyunk, akkor most is láthatjuk őket.
Mielőtt egymáshoz közel elfoglaltuk leshelyünket, megbeszéltük, meddig maradunk, s milyen vadat lövünk. Mivel közeledett a szeptember, s vele együtt a szarvasok násza, az erdő királyai hallatták szerelmes éneküket, azonban a tehenek még nem igazán reagáltak. Az este folyamán nem láttunk semmit, de több kereső bika járt-kelt a környéken és egymást ingerelték bőgésükkel.
Másnap hajnalban ismét azon hely mellett döntöttünk, mint előző este. A bikák még mindig ott voltak, s kitartóan bőgtek. A disznók ugyan nem jöttek arra, de legalább hallottuk őket. A nap már fenn volt az égen, s pakolni kezdtem, amikor tőlem kb. száz méterre, a csatorna parton megpillantottam egy szép, kifejlett rókát. Nem vette észre mozgolódásom. Gyorsan visszaültem, majd a puskáért nyúltam. Szerettem volna, ha M ott ül velem, jó lett volna meglövetni vele. A róka csak jött és jött. Kb. negyven méterre lehetett, mikor füttyentettem s aztán dörrent a fegyver. A róka összeesett. Leszálltam a lesről, s odamentem hozzá, hogy megnézzem. Közben M telefonon hívott, hogy sikerrel jártam-e. Nagyon örültem a rókának, mert már régóta nem lőttem semmit. Elmentünk a kocsihoz, fényképezőt és kürtöt ragadtam, majd lefotóztam, s kürtszóval elbúcsúztattam zsákmányomat. Hazaérve beszámolót tartottunk. Sajnos M-nek haza kellett mennie délutánra, s programja estébe nyúlott, így aznap már nem tudtunk kimenni, de megbeszéltük, hogy hajnalban ismét szerencsét próbálunk.
Korán ért a reggel. Fél háromkor indultunk. Most egy másik kukoricatáblát választottunk, ami a nádas túloldalán húzódott. Azt hallottam, hogy oda több konda is jár. A fogyó hold gyönyörűen megvilágította a tájat, szinte olvasni lehetett. A kocsit messze, kb. 450-500 méterre raktuk le a lestől, majd cserkelve indultunk a kiszemelt hely felé. Útközben hallottunk aranysakálokat üvölteni, láttunk pár darab tarvadat a szójaföldön, s ahogy meg-megálltunk, hallgatóztunk, arra lettünk figyelmesek, hogy a szójában valami megy. Kerestünk a hang irányába, de nem láttunk semmit. Aztán hirtelen kiugrott az útra egy róka. Azonnal észrevett minket, s már a kukorica szélén volt, mikor egy pillanatra még megállt. Végzetes hiba volt részéről! Ekkor ugyanis, lőbotról föltámasztva, lőtt M. A róka ott maradt. Gratuláltam, s lefotóztuk. Ezt követően, mivel még nagyon korán volt, elmehettünk az erdő alá. Reméltük, hogy a lövés miatt a disznók máris kiváltanak a kukoricából. Gyanúnk beigazolódott, mert a csatornaparton egy az erdőbe igyekvő kondát észleltünk. Halkan közelebb kerültünk hozzájuk, de lövéshez sajnos nem jutottunk, mert a mindent elborító nagy gaz hátráltatta a vad elbírálását. Ráadásul a konda egyik tagja észrevette ottlétünket, megugrott, s a riasztott koca elvezette a „rábízott” csapatot. Kis bosszúsággal néztük végig, míg elkocogtak az erdőbe.
Utunkat folytattuk, s a kiszemelt kukoricatáblához értünk. Nem hallottunk semmit, de reményünk még volt a csülkös vad elejtésére. Abban bíztunk, hogy vadásztársunk megfigyelései pontosak voltak és ma is több konda választotta ezt a kukoricatáblát. Erősen kezdett pirkadni, mikor a tábla szélén, az úton egy kis fekete foltra lettünk figyelmesek. Kisvártatva egyre több lett belőle. Nem tudtuk, mit látunk, ezért odavillantottunk, de még ekkor sem tudtuk eldönteni, mik lehetnek azok. Leszálltunk a lesről, közelebb mentünk hozzájuk. Malacok voltak. Mondtam M-nek, hogy lőjön, ő azonban nem érezte biztosnak a lövést. Próbálkoztunk még közelebb menni, de ő ekkor sem határozta el magát. Látva bizonytalanságát úgy döntöttem, ha ő nem lő, megpróbálom én. Felkészültem, kiválasztottam az egyiket, ami éppen nem mozgott, s meghúztam a ravaszt. Nagy csend támadt, melyet a többi malac futása tört meg, s örömmel láttam, hogy az enyém fekszik. A koca még a kukoricában lehetett, s ébersége egy pillanatra lankadt, így a malacok az erdő felé tartva óvatlanul az úton játszadoztak. Ezen önfeledt szórakozásnak én vetettem véget. A koca figyelmetlensége egyik malaca elvesztéséhez vezetett.
Zsákmányomat, mely egy kis kanmalac volt, lefotóztam, majd barátom rókájával közös terítékre rakva megfelelő kürtszignálokkal búcsúztattam el. Vendégem nagyon örült a rókának, melyet sikerült elejtenie. Én szintén boldog voltam, hogy elfogadta meghívásom, s a vadászat sikeres lett. De természetesen nem felejtjük el, hogy a lőtt vad fizette a legnagyobb árat, hiszen ő életét adta szórakozásunkért, s vadászatának élményére örökké emlékezni fogunk Remélem, sok jó vadászatunk lesz még együtt.
|
| |
| |
| BigBuckHunter | Dátum: Szerda, 2012.05.02, 18:42 | Üzenet # 6 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 478
Állapot: Offline
| Tibi  Ha gondolod felrakom vagy felrakhatod a cikkek közé is.
|
| |
| |
| Tibor | Dátum: Szerda, 2012.05.02, 18:46 | Üzenet # 7 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 231
Állapot: Offline
| Ha gondolod rakd föl
|
| |
| |
| BigBuckHunter | Dátum: Kedd, 2012.12.25, 12:52 | Üzenet # 8 |
|
Hivatásos vadász
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 478
Állapot: Offline
| ÚJ vadásztörténetek! Lehet őket olvasni az ünnepek között! 
|
| |
| |
| Bekecs | Dátum: Péntek, 2013.01.04, 19:31 | Üzenet # 9 |
 Erdőjáró
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 1
Állapot: Offline
| Gratulálok Gabesznak ,az elsö vaddisnó cikkéhez. Nagyon jó írás szinte ott érzi magáz az ember a történet szinhelyén.
|
| |
| |
|
